17. lecke. A turizmus multiplikátor hatása

Az előző leckében azt vizsgáltuk, hogy a turisták mire költik el a pénzüket, hogyan oszlik meg a költés a turizmus különböző alszektorai között. A költés vizsgálatának van azonban egy másik aspektusa is, az, hogy a turizmus révén a gazdaságba bekerülő pénz hova és milyen áttételeken keresztül áramlik szét, s ezáltal miként hat a gazdaság fejlődésének egészére. Gazdaságföldrajzi szempontból vizsgálva a turizmus nem más, mint térbeli jövedelemátcsoportosítás. A küldőterületen képződött jövedelmét a turista nem ott költi el, hanem egy másik országban vagy földrajzi régióban, a jövedelem keletkezésének eredeti helyétől akár többezer kilométernyire.
A fogadóterületen ez a költés "égből hullott pénz", olyan jövedelem, amely nem a helyi gazdaságban képződött, de szétáramolva abban jelentős gazdasági növekedés forrása lehet. A turizmus gazdasági hatásait vizsgáló közgazdát ebből az érdekli leginkább, hogy mekkora ez a növekedés, és a gazdaság mely területein jelenik meg. A kérdésre a multiplikáció jelenségének vizsgálata adja meg a választ.

1. A multiplikáció jelensége

A multiplikáció latin eredetű szó, jelentése: megsokszorozódás. Némileg leegyszerűsítve arról van szó, hogy a nemzetgazdaságba kívülről érkező különféle jövedelmek nem maradnak sokáig pénz formájában a turisztikai szolgáltatóknál. Egy részük ugyan véglegesen vagy átmenetileg kiáramlik a gazdaságból (lásd később), de jelentős hányadukat általában elköltik, mégpedig a következő célokra:

• személyes szükségletek kielégítésére fordítják,
  
  
• a vállalkozások működtetésének költségeit fedezik belőle,
  
  
• befektetik

Végeredményben tehát mindhárom esetben vásárlásokra fordítják: fogyasztási cikkeket, termelőeszközöket vagy szolgáltatásokat vesznek belőle.
A vásárlás révén a pénz a turisztikai szolgáltatóktól a különböző gazdasági szervezetekhez (ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági vagy szolgáltató vállalkozásokhoz) kerül, amelyek (az előbbiekben felsorolt célokra) megint csak elköltik, a folyamat tehát folytatódik tovább. Minden elköltött pénz bekerül a gazdaság vérkeringésébe, újabb és újabb vállalkozásokhoz jut el, s eközben - optimális esetben - újabb és újabb jövedelmeket generál, tehát megsokszorozódik, multiplikálódik. Az eredetileg elköltött egy egységnyi pénz többszörösére is növekedhet.



A gazdaságba a turizmus révén kívülről beinjektált jövedelmek a vásárlások és kibocsátások következtében szétáramlanak, tovagyűrűznek az egész gazdaságban. Ezért szokták a multiplikáció jelenségét tovagyűrűző hatásnak is nevezni.
A multiplikátor annak mérőszáma, hogy a turizmusszektorban történő pótlólagos pénzköltés mekkora mértékű hatást vált ki a gazdaság más szektoraiban, illetve a gazdaság egészében.

1.1 A pótlólagosság fogalmáról

A fenti defnícióban kiemeltük a "pótlólagos" szót, és ez nem véletlen. A multiplikátorok kiszámításának csak akkor van értelme és lehetősége, ha az adott gazdasági területen a költés mértéke egy adott időszak (általában egy év) alatt megnövekszik. Ez a növekmény a pótlólagos költés. A turizmusban elköltött pénz persze akkor is hatással van a gazdaság egészére, ha a költés évről-évre ugyanakkora, mérni és számszerűsíteni a hatást azonban csak a változás folyamatában lehet.

2. A jövedelmi multiplikátor és modellje

A későbbiekben látni fogjuk, hogy a turisztikai költés hatásaival kapcsolatban többféle multiplikátor is kiszámítható, a legfontosabb azonban közülük a turisztikai jövedelmi multiplikátor.
A turisztikai jövedelmi multiplikátor "azt az arányt jelöli, hogy az egységnyi pótlólagos turisztikai költés a gazdaságban mekkora összjövedelmet generál."
_{(Puczkó - Rátz, (2002): A turizmus hatásai, 93. o.)}A turizmusban keletkező jövedelmek multiplikálódásának működési mechanizmusát jól szemlélteti a következő modell:


A modellből látható, hogy a turisták által elköltött pénz az első körben a turisztikai vállalkozókhoz kerül. Ők a vállalkozás működtetése érdekében mindenekelőtt helyi vásárlásokra ((értsd: hazai előállítású termékek és szolgáltatások vásárlására) fordítják a pénz egy részét.A háztartások közvetlen jövedelmei részint maguktól a turistáktól származnak (pl. fizetővendéglátás esetén), részint a turisztikai szolgáltatók által fizetett bérből. Az önkormányzat jövedelmeinek egyik része szintén közvetlenül a turistáktól ered (idegenforgalmi adó), másik részét viszont a turisztikai vállalkozóktól beszedett adók jelentik.
A központi költségvetés jövedelmei (hasonlóképpen az önkormányzatokéihoz) közvetlenül a turistáktól (vízumdíj, áfa) vagy a vállalkozók adóin keresztül kerülnek az államkincstárba. Importra is szükség van a turizmus működtetéséhez. Még a legfejlettebb országok sem képesek teljes önellátásra, így a vállalkozók az otthon nem kapható anyagokat, berendezéseket kénytelenek (a kereskedelem közvetítésével) külföldről beszerezni.

Az első körben keletkezett jövedelmek sorsa mind a háztartások, mind az önkormányzatok, mind az állam esetében ugyanaz. Vagy vásárlásokra költik, vagy importra, vagy pedig megtakarítják. A vásárlások révén már átjut a turisták által elköltött pénz az elosztás második körébe, a gazdasági szervezetekhez. Ezek mindazon termelő és szolgáltató vállalkozások - atomerőműtől a belsőépítészig -, amelyek a turizmus kiszolgálásához szükséges javakat, tevékenységeket előállítják. Mondhatjuk úgy is, hogy ez maga az egész nemzetgazdaság, kivéve persze a turisztikai szektort, amely az elosztás első körében van.
A jövedelmek újraelosztása pontosan ugyanolyan séma szerint történik itt is, mint az első körben, s a folyamat most már hasonlóképpen ismétlődik a 3., 4. stb. újraelosztási ciklusban.
A jövedelmi multiplikátort ki lehet számítani nemcsak a turizmus szektor egészére, hanem annak alágazataira is. Egy széles körű vizsgálat esetén mérik például a nagy szállodák, a kis szálláshelyek, az éttermek, a légi és tengeri közlekedés, stb. multiplikátorait. Ezek - többek között - a turizmusfejlesztési tervek kidolgozásához nyújtanak jelentős segítséget, hiszen megmutatják, hogy a turizmus mely alszektorai gyakorolják a legnagyobb hatást a gazdaság egészére.

2.1 A kiáramlások fogalma és típusai

A multiplikáció jelenségének vizsgálatánál már utaltunk rá, hogy a turisták költése nem teljes egészében kerül be a gazdaság vérkeringésébe, annak egy része átmenetileg vagy véglegesen kiáramlik onnan. A kiáramlások típusai:

• Adók
  Ezeket az állam vagy a helyi önkormányzat szedi a turizmus különféle bevételei után. Ha az adóbevételeket fejlesztési célokra vagy az infrastruktúra, az intézményhálózat működtetésére használják fel, akkor később visszakerülnek a gazdaság körforgásába. Ha azonban államadósság törlesztésére vagy a költségvetési deficit finanszírozására költik, akkor véglegesen elvesznek a gazdaság számára.
  
  
• Import
  Mivel a turizmus működtetéséhez általában importtermékekre is szükség van, az ezek megvásárlására fordított összeg véglegesen kiáramlik a fogadó ország gazdaságából.
  
  
• Megtakarítások
  A jövőbeni, nagyobb költségigényű gazdasági célok megvalósítása érdekében mind a magánszemélyek, mind az önkormányzatok, mind pedig az állam igyekszik megtakarítani bizonyos összegeket. Ez a pénz a későbbiekben visszakerül a gazdaságba, és hozzájárul a multiplikációhoz.
  
  
• Profitkiáramlások
  Az adott országban működő külföldi vagy multinacionális tulajdonú turisztikai vállalkozások maguk döntenek arról, hogy keletkezett profitjukat ott fektetik-e be, vagy kiviszik az országból. A fogadó ország szempontjából természetesen az a kedvező, ha helyben költik el a pénzt, mert akkor az multiplikálódik a gazdaságban. Ha viszont kiviszik az országból, akkor véglegesen elveszettnek tekintendő.

A kiáramlások elemzésének különösen akkor van nagy jelentősége, ha egy közepesen fejlett vagy fejletlen országban vizsgáljuk a turizmus gazdasági hatásait. Ha az adott országban szerény méretű a saját gazdaság, akkor a turizmusból származó jövedelmeket helyi termékekre nem lehet elkölteni, így a turizmus működtetésének szükségleteit jórészt importból fedezik. A költés javarésze tehát kiáramlik, és nem multiplikálódik a helyi gazdaságban.

2.2. Egyéb multiplikátorok

A turizmus gazdasági hatásvizsgálatánál legfontosabbnak tekintett jövedelmi multiplikátor mellett más turisztikai multiplikátorok is definiálhatók, hiszen a turisták pótlólagos költése nem csupán a gazdaságban keletkező jövedelmekre hat. Így kiszámíthatjuk például a termelési, a fogyasztási vagy a költségvetési multiplikátort is. Ezek azt mutatják meg, hogy egy egységnyi pótlólagos turisztikai költés hatására milyen arányban növekszik az adott gazdaságban az össztermelés, az eladott áruk összértéke, illetve az összes adóbevétel.
A gazdaságfejlesztés munkaerő-szükségletének tervezésénél lehet fontos a foglalkoztatási multiplikátor. Azt mutatja meg, hogy egységnyi pótlólagos turisztikai költés hatására mennyivel nő a foglalkoztatottság. E multiplikátortípussal a 19. leckében részletesebben is foglakozunk.

Összefoglaló kérdések

Miért kiemelt jelentőségű a multiplikáció vizsgálata a turizmus gazdasági hatásainak vizsgálatánál?
Melyek a legfontosabb feltételei annak, hogy a turizmuson keresztül beáramló pénz multiplikálódni tudjon az adott ország gazdaságában?